Meghajlás
A meghajlásnak nagyon fontos szerepe van a régi japán tradíciók megôrzésében. Ezzel fejezzük ki tiszteletünket, illetve köszöntéskor használjuk. Meghajlással köszöntjük az Alapítót edzés elején és végén, a dojot belépéskor és kilépéskor. Meghajlással jelezzük a másik aikidokának hogy vele szeretnénk gyakorolni, vagy hogy szerepet szeretnénk cserélni gyakorlás közben (ezt fôleg az MKDE berkeiben használják, de hasznos lehet mindenkinek, ha pl. idegen ajkúval gyakorolsz), és meghajlással köszönjük meg a gyakorlást is. Meghajlással jelezzük az edzésvezetônek, ha szeretnénk tôle valamit kérdezni (mi menjünk oda hozzá, és ne ôt hívjuk magunkhoz!), meghajlással köszönjük meg a segítséget. Általánosan érvényes, hogy az alacsonyabb fokozatú hajlik meg elôször (és esetleg mélyebbre), és az egyenesedik föl másodjára. Ha seizában hajlunk meg, a kezeinket magunk elé háromszögalakban, vagy pedig egymástól távolabb, párhuzamosan helyezzük a földre (a háromszögalakzat az elterjedtebb).* A kezeinket lerakhatjuk egyszerre, vagy pedig elôbb a balt, és csak utána a jobbot (az elsô nagyobb tiszteletet jelez). Ha olyan embernek akarunk meghajolni, aki seizában ül, üljünk le mi is seizába a meghajláshoz. Meghajlás közben ügyeljünk a tartásra: ne görbítsük meg a hátunkat, ne lógassuk a fejünket, ne emeljük fel a fenekünket.**
- * Ritkán elôfordul olyan is, hogy a kezeket egymástól távolabb, tenyérrel felfelé helyezik a talajra: ez egy buddhista szokás, azt jelképezi, hogy a hívô a tenyerében tartja Buddha lábait, hogy az ne piszkolja be magát a föld porával
- ** Igen nagy alázatot jelképez, ha seizában meghajlás közben a földhöz érintjük a homlokunkat.
Belépés az edzőterembe
Belépéskor meghajlással kell köszönteni a dojot. A tatami szélénél levesszük a papucsot, és a szônyegrelépés után újból meghajlunk. Amikor elôször érkezünk a szônyegre, seizában tisztelgünk a kamiza felé, utána (ha valamiért újból elhagytuk a szônyeget) elég állva meghajolni. Ha érkezéskor az edzés már elkezdôdött, a tiszteletadás után a szônyeg szélén seizában meg kell várni amíg az edzésvezetô engedélyt ad a csatlakozásra (edzôtáborokban, ahol sok ember van, ez nem érvényes, mert estig ott ülhetsz, mire észrevesznek). Természetesen nem illik késve érkezni.
Kilépés az edzőteremből
Edzés közben csak indokolt esetben, és az edzésvezetô engedélyével hagyhatjuk el a szônyeget. A tatamiról való lelépés elôtt meghajlunk a kamiza felé, majd belelépünk a papucsunkba. A kijáratnál újból meghajolva tisztelgünk a dojonak.
Az edzés kezdete
A szőnyegre érkezés után az aikidokák egy vagy több sorban leülnek seizába, és így várják az edzésvezetôt. Amikor az megérkezik, elôször meghajlással tiszteleg O-Sensei emléke elôtt, majd leül ô is seizába (az edzésre felsorakozottakkal szemben). Rövid meditáció (mokuso) után mindenki meghajlással tiszteleg O-Sensei emléke elôtt a kamiza felé (a meghajlás elôtt az edzésvezetô a feje fölött tapsolva jelezhet, ennek a tapsok számától függôen több jelentése is van: 1 taps valami buddhista szokás; 2 vagy 4 taps shinto szokás, jelentése: üdvözli a kamikat, felhívja magunkra a figyelmüket, „az elsô tapssal rezgéseket küldünk ki a szellemvilág felé, a másodikkal fogadjuk a visszhangot” – Saotome Sensei), majd az aikidokák és az edzésvezetô egymást üdvözlik szintén meghajlással, és esetleg o-negai shimasu (ejtsd: onegáj [i]simász) vagy o-negai itashimasu (e: onegáj itásimász) szavakkal üdvözlik egymást. Ha egy dojo lát vendégül egy mestert, akkor elôbb a dojo vezetôje és a vendég üdvözlik egymást meghajlással, és csak utána üdvözlik a gyakorlók a mestert. Ha több instruktor tart tábort, akkor a rangidôs mester foglal helyet a gyakorlókkal szemben, és a másik mester a sor elejéhez ül oldalt, és a tisztelgés után elôbb egymást köszöntik meghajlással és csak utána üdvözlik a gyakorlók a mestereket. Ezután a rövid „szertartás” után kezdôdik a bemelegítés, majd pedig az edzés.
Az edzés vége
Az edzés végén rövid levezetô gyakorlatok (légzôgyakorlatok és/vagy sótörés, suwari waza kokyuho) után újból sorba leülnek az aikidokák, rövid meditáció után elôbb a kamiza, majd pedig egymás felé meghajolva búcsúznak az aikidokák és az edzésvezetô (több oktató esetén szintén elôbb egymástól búcsúznak az edzésvezetôk). Néhány helyen a gyakorlók még megvárják amíg az edzésvezetô lemegy a szônyegrôl, és csak utána állnak fel ôk is (Suga Sensei szerint ez fura szokás, mert lemegyek, aztán visszajövök összehajtani a hakamát…), vagy feláll mindenki, és állva újból meghajlanak az aikidokák és az edzésvezetô egymás felé. Hazánkban több dojoban miután az edzésvezetô feláll, lemegy a szônyegrôl, és meghajol a szônyeg szélén, a szônyegen maradt rangidôs aikidoka hangos rei kiáltással jelez, ekkor az aikidokák újból meghajlanak (ez nem szokás a Hombu Dojoban, de pl. Franciaországban sem). Néhány dojoban az edzés után az aikidokák végigjárják azokat, akikkel az edzés folyamán gyakoroltak, és meghajlás kíséretében újra megköszönik a közös munkát egymásnak.
Gyakorlat bemutatása
Ha az edzésvezetô leállítja a gyakorlást, az aikidokák megköszönik a párjuknak a gyakorlást (meghajlással, illetve arigato gozaimasu szavakkal) és gyorsan elhelyezkednek a szônyegen seizában (ha sokáig tart a bemutató, lehet törökülésben is ülni) úgy, hogy elegendô hely maradjon a technika bemutatására. A hátsó sorokból lehet féltérden, vagy állva is figyelni a bemutatást. Az edzésvezetônek nem szabad hátat fordítani, mert lehet, hogy éppen veled akarja bemutatni a gyakorlatot. Ha az edzésvezetô hosszasan magyaráz, akkor az ukénak ezalatt féltérden kell várakoznia. Az MKDE dojoiban (és a többi Kobayashi Dojoban is) a bemutatás végén az uke is megcsinálja párszor a gyakorlatot az edzésvezetôn (az MKDE-n kívül is elôfordul néhány helyen).
Ha gyakorlás közben az edzésvezetô külön megmutat valamit valakinek, akkor az illetônek szintén seizában kell végignézni a bemutatást. Ezt mások is megnézhetik, szintén seizában.
Gyakorlás
A gyakorlat bemutatása után az aikidokák meghajlással megköszönik a tanítást, gyorsan partnert választanak (meghajlással, és esetleg o-negai shimasu szavakkal), és megkezdik a gyakorlást. A gyakorlás során a társak fejlôdésének elôsegítését, és testi épségük megôrzését mindig elsôdleges szempontnak kell tekintenünk. Arra kell törekedni, hogy minél több partnerrel gyakoroljunk az edzés során. A magasabb fokozatú aikidokák jobban rá tudnak mutatni a gyenge pontjainkra és segítenek a kiküszöbölésükben, az alacsonyabb fokozatúak hibáiból pedig sokat tanulhatunk.
Továbbá:
- A gyakorlásnak mindig a kölcsönös tisztelet jegyében kell folynia.
- Sose zavard meg a dojo légkörét udvariatlansággal, hangoskodással, durvasággal, tiszteletlenséggel.
- Az edzésvezetô minden utasítását rögtön és maradéktalanul hajtsd végre legjobb tudásod szerint.
- Az edzés minden pontján teljes összpontosítással gyakorolj.
- Sose ülj le háttal a kamizának. Továbbá ne támaszkodj a falnak, ne ülj nyújtott lábakkal, véletlenül se lépj át semmit (senkit!!!).
- Viselkedj mindig szerényen, csendesen, tisztelettudóan. Ne felejtsd el, hogy tanulni vagy itt, nem pedig az egódat kielégíteni.
- Soha ne beszélgess az edzésen.
- Sose használd más edzôruháját, vagy fegyverét.
- Személyes illetve egyéb ellentéteket, problémákat az edzôterembe való belépéskor felejtsd el.
- A körmeid legyenek mindig rendesen levágva.
- Órát, ékszereket, gyuruket vedd le edzés elôtt.
- Ne öltözködj, ne egyél, és ne igyál a szônyegen.
- Tartsd be, és a társaiddal is tartasd be a szabályokat. Ne az edzésvezetô energiái pazarlódjanak el a fegyelmezéssel.