Május 26.-án került sor az Aikikai Hungary által szervezett dan vizsgára, ahol egyesületünkből három tanítvány, Katona Gabriella, Vankovics Marcell és jómagam Szép-Czakó Tamás is sikeresen szerepelt. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, nézzük, hogyan is kezdődött ez a történet.
Emlékszem, amikor először voltam aikido edzésen a Marczibányi téren, milyen csodálattal néztem a fekete öveseket és az impozáns megjelenést kölcsönző hakamájukat.
Már akkor is látszott, hogy milyen szintet is jelent a dan fokozat elérése. Mikor még csak ismerkedtem az aikidoban használatos fegyverekkel, a fekete övesektől lehetett bármit kérdezni Ők megcsinálták. Ez a magabiztosság és tudás engem nagyon lenyűgözött. El is határoztam, hogy én is szeretném ezt elérni.
Persze nem eszik olyan forrón a kását, először minden fokozatnak megfelelő vizsgát teljesíteni kellett. Minden egyes számonkérés egy újabb és újabb lépés volt a cél felé. A gyerekek sokszor mondják milyen jó lenne már fekete övet hordani. Személy szerint én is ezt éreztem, de közben mindig arra gondoltam, hogy ez mekkora elismerés és felelősség is egyben. Hordhat az ember bármilyen színű övet, amit igazán fontosnak tartottam az az, hogy a tudás is meglegyen mögötte, amiért kapta azt.
Talán egy tévhit, hogy aki fekete övet szerez az mestere lenne az adott harcművészetnek. A shodan (初段) japánul kezdő fokozatot jelent a danok között. Láthatjuk, hogy ez bár egy magasabb szintje az aikidonak, közel sem az a mester szint, ami a köztudatban van. A tanulásnak tehát közel sincs vége.
Valamikor október, november körül az egyik Marczibányi téri reggeli edzésen felmerült, hogy a májusi dan vizsga igenis reális cél. Amikor részvételi szándék komollyá vált, valamint a feltételek, mint például az edzésszám is teljesültek, elkezdtünk készülni. Ha jól emlékszem március óta készültünk szinte csak a vizsgára, ha nem is minden edzésen, de az edzések nagy részén biztos.
Akit érdekel a vizsga anyaga, itt megnézheti. A tanulást és a gyakorlást, sok esetben akár otthon, rengeteget segítette a vizsgavideók megléte. Például fegyveres gyakorlatok közül vegyük a jo no awaset (az alábbi videóban), ha valamelyik része nem jutott eszembe, csak elő kellett vennem a telefont és meg tudtam nézni. Edzésre készülve pedig, egy-egy olyan technikát ami nehezebben ment, megnéztem, hogy edzésen már csak az apró részleteket kelljen pontosítani.
Komoly mérföldkő volt a készülés alatt az elővizsga, ami a II. kerületi helyszínünkön került megrendezésre. Nem túlzok, ha azt mondom, nagyon izgatottak voltunk előtte, Ugyanis amennyiben nem sikerül, akkor a májusi dan vizsgán való részvétel is ugrott. A számonkérésről annyit kell tudni, hogy Gergő, Karesz és Peti nézték közel másfél órán keresztül árgus szemekkel, hogyan hajtjuk végre a kért technikákat. Mondanom se kell természetesen voltak hibák, mind a pusztakezes, mind a fegyveres gyakorlatok során. Azonban sikeresen teljesítettünk, így a hátralevő időben csak arra kellett koncentrálnunk, hogy a felsorolt hibákat kijavítsuk.
A vizsga előtti utolsó hét volt a legnehezebb számomra. Igyekeztem minél inkább tökéletesíteni mindent, amit csak lehetett. Talán már túl feszülten is, úgyhogy az egyik kedd reggeli edzés után megállapodtunk, hogy többet nem foglalkozunk kifejezetten csak a vizsgaanyagban szereplő technikákkal.
Közeledett a 26.-a vasárnap. Előtte való nap és este még otthon végigcsináltam az összes fegyveres gyakorlatot a kertben, valamint fejben igyekeztem „elpróbálni” a pusztakezes technikákat is a már korábban említett és felírt hibákra figyelve.
– Szerencsére a helyszínt jól ismerem, hisz a hűvösvölgyi SEK-ben lesz a vizsga, ahol már számos gyerek edzésen segédkeztem. – gondoltam magamban. Reggel aztán a kocsiban ülve, még egyszer fejben mondogattam, mikre kell kifejezetten odafigyelnem.
A vizsga nekem úgy tűnt gyorsan véget ért, ez persze nem azt jelenti, hogy ne fáradtam volna el, sőt! Persze nem sikerült minden tökéletesen és úgy, ahogy terveztem, de ez talán így is van rendjén, a hibákból tanul az ember. Ahogy már az elején is említettem mindhárman sikeres vizsgát tettünk. Különösen jó érzés, hogy sokan eljöttek megnézni minket!
