Horii Etsuji
Horii Etsuji Shihan egy 7. Danos Aikikai oktató. Nagyon népszerű Japánban és külföldön egyaránt, a tiszta és egyben erőteljes Aikido-járól, továbbá nagyon barátságos és nyitott személyiség. Horii Shihan az esetekben steril technikai bemutatókról nevezetes és inkább az alapokra összpontosít, lényegretörően, különösen fontosnak tartja a tanár-diák kapcsolat ápolását.
Guillaume Erard: Honnan jött, és hogyan került kapcsolatba az Aikidoval?
Horii Etsuji: Eredetileg Osakából származom. Egy Aikido klub jött létre, amikor középiskolában tanultam, ez 1978-ban volt és az egyik tanáromnak saját Aikido dojo-ja volt, úgyhogy az ő dojo-jában is edzettem.
Ezután Kosen-be mentem, ami egy műszaki egyetem, ahol egy 5 éves képzést végeztem gépészeti területen. Az egyetemen nem volt Aikido, úgyhogy létrehoztam egy klubot, és ott gyakoroltam 5 évig. Összesen 7 évig Aikidoztam Osakában.
Guillaume Erard: Mikor lépett be a Hombu Dojoba?
Horii Etsuji: Miután végeztem az egyetemen 1985-ben, uchi deshi (bentlakó tanítvány)lettem a Hombu Dojoban, 20 éves voltam akkor.
Guillaume Erard: Gyakorolt más harcművészetet?
Horii Etsuji: Amióta elkezdtem az Aikidot, csak azt csinálom. Előtte általános iskolában Kendoztam 4 évig, de amint elkezdtem Aikidozni, annak szenteltem magam.
Guillaume Erard: Volt valaha a Hombu-ban mielőtt uchi deshi lett?
Horii Etsuji: Igen. A harmadik gimnáziumi évemben részmunkaidős állást vállaltam, így sikerült pénzt megtakarítanom és a tavaszi szünetben eltöltöttem egy hetet a Hombu Dojoban. Szóval edzettem ott azelőtt is.
Guillaume Erard: Minden nap edzett…
Horii Etsuji: Igen, egy hétig minden nap.
Guillaume Erard: Mennyi ideig élt a Hombu Dojoban, és mi volt egy uchi deshi napi rutinja?
Horii Etsuji: 3 évig éltem a Hombu Dojoban. Egy uchi deshi élete magába foglalta a reggel 5:00-kor kelést, a tea elkészítését a Doshu-val és a Sensei-el aki a reggeli edzést tartotta, illetve a Dojo és az iroda takarítását. Általában 6:00 körül végeztünk, az edzés pedig 6:30-kor kezdődött.
Az uchi deshi életében a prioritás az edzés volt, reggeltől estig. Ha épp nem volt edzés, a házimunkákat végeztük el. A saját dolgainkat is el kellett végezni, mint például leveleket feladni a postán, és sok más hasonló feladat.
Egyik fontos feladatunk volt a Sensei számára Otomo-nak („kiszolgáló”) lenni. Vinnünk kellett a Sensei táskáját, és ukemizni kellett neki. Ez volt a fő tapasztalat, amiből tanulhattunk.
Guillaume Erard: Az Otomo szerep csak alkalmi volt, igaz?
Horii Etsuji: Alkalmi volt, például amikor a Sensei elment egy szemináriumra. Ezek az utak egy egész napig, vagy tovább is tarthattak. Vinnünk kellett a Sensei táskáját, figyelnünk kellett dolgokra, és uke-ként kellett szerepelnünk. Ezek hol Japánon belüli, hol külföldi utak voltak. Ha külföldről volt szó, általában egy hetet töltöttünk a Sensei-jel.
Guillaume Erard: Hol járt Otomo-ként, és melyik Sensei-jel?
Horii Etsuji: Voltam külföldön, többnyire Kisshomaru Sensei-jel, például Olaszországban kétszer, Dél-Amerikában, Brazíliában, Argentínában és Uruguay-ban. Voltam Németországban is.
Tamura Sensei azt mondta, hogy számára nagyon élvezetes dolog volt Otomo-nak lenni, de én annyira nem tudtam élvezni, mert számomra ez inkább egy munka volt. Annyira feszült voltam mindig, így mikor szóltak, hogy külföldre megyek, nem voltam túl boldog tőle.
Később a jelenlegi Doshu-val, illetve Seki Sensei-jel is utaztam. Továbbá tartottunk egy Nihon Budokan csoport túrát is, Ausztráliában jártunk, egy csoportként.
Guillaume Erard: A gyakorlást külföldön sokkal másabbnak találta ahhoz képest amit Japánban tapasztalt?
Horii Etsuji: A gyakorlást az adott helyen lévő Shihan irányítja és mindenki a Shihan stílusát tanulja. Ezért van az, hogy bárhova mész, a gyakorlat kicsit más, de akkor is, az aikido az aikido, szóval a dolgok amiket tanítunk közösek, de a tanítási módszer különbözik, ez az oktatótól függ.
Az út ahogy az emberek értelmezik amit a Sensei tanít szintén különbözőek, és ez így van rendjén. Ha mindenki egyforma lenne, az lenne furcsa.
Guillaume Erard: Kik voltak az oktatói a Hombu Dojoban?
Horii Etsuji: Abban az időben Kisshomaru Sensei volt a Második Doshu, és a mostani Doshu volt Waka-Sensei. Az idősebb Sensei-jek rangidős sorrendben: Okomura Sensei, Yamaguchi Sensei, Arikawa Sensei, Tada Sensei, Ichihashi Sensei, Masuda Sensei, Watanabe Sensei és Sasaki Sensei. Ők voltak a vezető Sensei-jek abban az időben.
Guillaume Erard: Hány másik uchi deshi élt együtt önnel a Hombu Dojoban, és kik voltak azok?
Horii Etsuji: Számomra Sempai-ok (magasabb rangú, elöljáró), akikkel a Hombu-ban együtt éltem Kobayashi Sensei és Sugawara Sensei voltak. Akik később költöztek be, Kuribayashi Sensei és Kanazawa Sensei voltak. Velük éltem együtt a Hombu Dojo-ban.
Guillaume Erard: Volt olyan Sensei akinek kiemelten követte a tanításait?
Horii Etsuji: Nem volt egy „fő” Sensei-em, egy uchi deshi-nek kötelessége volt menni az első reggeli edzésre. A reggeli gyakorlást a Hombu Dojoban a Doshu, azaz a Dojo-cho (Dojo vezető) tartotta. A Hombu Dojo-t Ueshiba Dojo-nak nevezték, szóval ez nem olyan volt, hogy kiemelten egy oktatót követtem, csak a Doshu állt a gyakorlásom központjában. Más mesterek óráin is ott voltam, hogy az ő technikájukat is befogadjam, szóval úgy döntöttem, hogy nem lesz egy kiemelt Sensei-em.
Guillaume Erard: A jelenlegi uchi deshi-k rendkívül elfoglaltnak tűnnek a tatamin kívül, ez volt a helyzet önnel is?
Horii Etsuji: Ez így igaz, az én időmben mi nem voltunk ennyire elfoglaltak… Volt egy kis időnk önmagunkra. Manapság már elég sok dolguk van. Több időt töltenek tanítással, de nincs sok idejük saját maguk képzésére. Én is így gondolom.
Guillaume Erard: Ahhoz, hogy valaki uchi deshi lehessen, feltétlenül azzal a hozzáállással kell neki indulnia, hogy profi oktató lesz?
Horii Etsuji: Azok akik belépnek a Hombu-ba, azért teszik, hogy profik legyenek. Szinte mind elkötelezik magukat e célból.
Guillaume Erard: Mi a legfontosabb dolog, amit uchi deshi-ként töltött ideje alatt kapott?
Horii Etsuji: Ami a legfontosabb egy uchi deshi számára…legfőképpen… az ukemi. Állandóan arra gondoltam, hogy jól végezzem az ukemi-t.
Akiket mindig felkértek, hogy Kisshomaru Sensei-nek ukemizzenek, Miyamoto, Yokota, és Osawa Sensei voltak, ők hárman nagyon jók voltak. Azon gondolkodtam hogyan lehetnék én is a csoport tagja. Apránként a Doshu engem is használni kezdett uke-ként, és onnantól minden még nehezebb lett. Amíg uchi deshi voltam tényleg csak az ukemi-n gondolkodtam. Az, hogy dolgozzak a technikámon, és jobbá váljak technikai szempontból is, csak később jött.
Guillaume Erard: A legtöbb uchi deshi a Hombu Dojoban lesz oktató, de ön egy másik utat követett, miért?
Horii Etsuji: Három évet töltöttem el uchi deshi-ként, és további hét évet a saját lakásomban élve, így összességében 10 évet töltöttem a Tokyo Hombu-ban. Ezután egy fordulópont következett az életemben. Ezután a tíz év után vissza akartam térni Kansai-ba tanítani. Szóval nem rúgtak ki a Hombu Dojo-ból! (nevetés)
Guillaume Erard: Ön tanít fegyveres technikákat is, míg a Hombu-ban egyiket sem tanítják. Milyen stílust tanít, és hol tanulta ezt?
Horii Etsuji: A saját stílusomat csinálom. Különböző mesterektől tanultam, köztük Saito Sensei és Chiba Sensei-ektől. Továbbá más budo-kat is tanultam, mint a kenjutsu vagy iaido. Ha megnézel egy videót az alapítóról, többnyire taijutsu technikákat csinál, de fegyvereket is használ, mint a ken vagy a jo. Elmagyarázta az aikido értelmét fegyverek használatával, a taijutsués a fegyverek közötti kapcsolatot. Úgy gondolom ez fontos. A fegyverek és a taijutsu nem elválaszthatóak. Az alap ugyanaz. Hogyha valaki még mélyebben meg szeretné érteni a taijutsu-t, gyakorolnia kellene fegyverekkel is. Ezzel egyetértek, úgyhogy az én dojomban fegyverekkel is gyakorlunk.
Guillaume Erard: O-Sensei főleg Shinkage-ryu és Itto-ryut gyakorolt, de nagyon kevés Aikidoka ismeri ezeket a stílusokat.
Horii Etsuji: Hajlamosak vagyunk bármilyen stílust követni, amit a saját tanárunk gyakorol. Amikor egy tanárt tanítását követjük, nincs választásunk, követnünk kell amit csinál. Tudni akarnád, hogy a tanárod mit keres ezekben a gyakorlatokban. Ha a Sensei olyasmit csinál, mint a Shinkage-ryu, amikor gyakorolsz, emlékezni fogsz rá, és utána talán jobban ki fogod tudni egészíteni a saját dolgod.
Nagyon kevés fegyveres videó maradt meg az Asahi újság időszakából. Fiatalsága alatt az Alapító rengeteget tanult ken-nel, és onnantól később apránként változott 70-80 éves koráig. Nem sok felvétel maradt abból az időszakból, szinte semmi nem maradt az Asahi újság időszakából. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a technikája, a taijutsu-val együtt, sokat fejlődött az idők folyamán. Kezdetben nagyon kemény dobásokat hajtott végre, aztán a későbbi években sokkal lágyabb lett. Ő maga is ugyanúgy lágyabb lett.
Az Alapító csakugyan gyakorolt még Itto-ryut is. Van néhány régi videó, amelyek végén a gyakorlat az utolsó pillanatban egy vágással fejeződik be. O-Sensei azt mondta, hogy a partnere nem értette mért lett „levágva”. Saito Sensei kumitachi gyakorlatai mind ilyenek, mint az Itto-ryuban lévő vágások. Én is csinálom ezeket. Csak a formát megtanulni értelmetlen lenne, sokat kell gyakorolnunk, hogy megértsük annak a befejező vágásnak a lényegét.
Folytatása következik…