Mongólia, életveszély és erkölcsi próbatételek
Cikksorozat 3/6
XIII. rész – Az aikido önálló úttá válása
Ebben az időszakban vált egyre világosabbá, hogy Ueshiba Morihei tanítása nem illeszthető többé a korábban ismert harcművészeti rendszerek kereteibe. Bár technikailag továbbra is felismerhetők voltak a korábbi iskolák hatásai, a cél és a szemlélet gyökeresen eltért mindattól, amit addig harcművészetnek neveztek.
Ueshiba ekkor kezdte következetesen használni az „aikido” elnevezést. Számára ez nem egy új iskola alapítását jelentette, hanem annak felismerését, hogy az út, amelyen jár, minőségileg más irányba vezet. Az „ai”, vagyis az összhang fogalma központi szerepet kapott: az aikido nem az erők összeméréséről, hanem azok találkozásáról és feloldásáról szólt.
A tanítás módszere is átalakult. Ueshiba nem rögzített formákat adott át, hanem elveket és helyzeteket. A gyakorlóknak nem előre meghatározott válaszokat kellett alkalmazniuk, hanem figyelniük kellett az ellenfél mozgását, szándékát és ritmusát. A technika nem célként, hanem eszközként jelent meg.
Ueshiba hangsúlyozta, hogy az aikido nem harc. Ha a gyakorló harcolni akar, akkor már eltért az úttól. Az aikido célja az volt, hogy a konfliktus ne teljesedjen ki, és ne váljon rombolóvá. Ez a gondolat sok tanítvány számára nehezen volt elfogadható, különösen azok számára, akik a harcművészetet elsősorban önvédelmi vagy katonai eszközként értelmezték.
XIV. rész – Mongólia: a halál közelsége
Ueshiba életének egyik legdrámaibb eseménysora a mongóliai expedíció volt, amelyben vallási–szellemi indíttatásból vett részt. Az utazás idealista elképzelésekből indult, de hamarosan világossá vált, hogy a térség politikai és katonai viszonyai rendkívül veszélyesek.
A csoport, amelyhez Ueshiba is tartozott, ellenséges erők fogságába került. A kivégzés lehetősége valós fenyegetéssé vált. Ebben a helyzetben nem volt lehetőség technikai megoldásokra: a harcművészeti tudás nem kínált menekülőutat.
Ueshiba később úgy emlékezett vissza, hogy ezekben a pillanatokban nem küzdött, hanem elfogadta a helyzetet. Ez az elfogadás nem beletörődést jelentett, hanem a belső ellenállás feladását. A félelem megszűnésével olyan állapotot tapasztalt meg, amelyet később felszabadulásként írt le.
Ez az élmény alapvetően átalakította az erőhöz való viszonyát. Világossá vált számára, hogy a végső helyzetekben nem a technika dönt, hanem az, hogy az ember képes-e megőrizni belső nyugalmát. A mongóliai tapasztalat megerősítette benne azt a felismerést, hogy az erőszak minden formája zsákutca.
A halál közelsége paradox módon megerősítette benne az élet tiszteletét. Ez az élmény döntő szerepet játszott abban, hogy az aikido későbbi tanításaiban az élet védelme központi helyet kapott.
XV. rész – Tengernagyok és tábornokok tanítványai között
A mongóliai események után Ueshiba tanítása iránt katonai és politikai körökben is megnőtt az érdeklődés. Tanítványai között megjelentek tengernagyok, tábornokok és magas rangú tisztek, akik az aikidóban olyan módszert láttak, amely növelheti személyes hatékonyságukat.
Ez a helyzet belső ellentmondást jelentett Ueshiba számára. Miközben tanítása egyre inkább az erőszak meghaladásáról szólt, tanítványai közül sokan olyan rendszer részei voltak, ahol az erő alkalmazása mindennapi gyakorlatnak számított.
Ueshiba nem igazította tanítását ezekhez az elvárásokhoz. Következetesen hangsúlyozta, hogy az aikido nem eszköz a hatalom megszerzésére vagy fenntartására. Ha valaki ilyen céllal közeledett hozzá, az előbb-utóbb csalódott.
Aikido bemutató kb 1935
Ebben az időszakban vált különösen fontossá számára a felelősség kérdése. Úgy vélte, hogy minél nagyobb tudással és befolyással rendelkezik valaki, annál nagyobb felelősséggel tartozik azért, hogyan használja azt. Az aikido nem válhatott olyan eszközzé, amely idegen célok szolgálatába állítható.
Ez a feszültségekkel teli korszak készítette elő azt az időszakot, amikor a háború véget ért, és Ueshiba tanítása új történelmi helyzetben találta magát.
Folytatás
Ueshiba Morihei útja az aikidóig – IV. rész
Iwama, a háború utáni visszavonulás és az örökség megszületése