Gyermekeknek

Magyar

English

MÉDIA

OLVASNIVALÓK

InterjÚ Saotome Mitsugi Senseijel


Saotome Sensei Aikikai shihan 20 évig tanult az Aikido Alapítójánál, ebbôl 15-öt mint O-Sensei uchi deshije. Ma ő vezeti az Ueshiba Aikido Iskolái (Aikido Schools of Ueshiba) nevû szervezetet, amelynek a központja a Washingtonban található Shobukan Dojo.

 

Készítette Susan Perry
ATM #46
Fordította: Matkó Péter

 



ATM: Sensei, úgy tûnik megújult érdeklődés van az uchi deshi programok iránt. Gyakran kérdik tôlünk az ATM-nél, hogy hol vannak ilyen programok -- és mindvégig közlünk is hirdetéseket és közleményeket uchi deshi programokról. Mit jelent pontosan uchi deshinek lenni?

SENSEI: Az uchi deshik nem csak olyan tanítványok, akik a szőnyegen alszanak. Gyakorlásuk nem csak technikai, hanem fegyelmi tanulmányokat is jelentenek. Az uchi deshi rendszer hasonló az alorvosi rendszerhez orvosok számára [US: kezdő, bennlakó kórházi orvos].

Az uchi deshik a dojoban élnek és alszanak, így napi 24 órát tudnak tanulni. A szolgálat számos formája szükséges része gyakorlásuknak. Néhány ember az "uchi deshi" kifejezést nagyon szabadon használja -- mint egy címet bármelyik tanítványra aki a szőnyegen alszik, de ez nem az amit a kifejezés számomra jelent.

ATM: A múltban kételyeit fejezte ki arról, hogy létezhet-e manapság egy valódi uchi deshi rendszer. Min alapulnak ezek a kételyek?

SENSEI: Egy valódi uchi deshi programnak napi 24 óra munkát kell tartalmaznia a tanítvány és a tanító részérôl egyaránt. A dolgozó embereknek ott kellene hagyniuk az állásukat, hogy uchi deshik lehessenek; így ez igen nagy áldozatot igényelne. És van sok egyéb dolog, ami figyelmet kívánna meg a tanító részéről is: a tanítványok ellátása, elszállásolása a dojoban, vagy a közelében, és így tovább.

Sokan kérték már, hogy indítsak el egy uchi deshi rendszert a dojomban, de nem fogom megtenni. Nincsenek meg a szükséges lehetőségeim és forrásaim arra, hogy gondját viselhessem a valódi uchi deshiknek. Voltak nagyon közeli tanítványaim, de ôk nem voltak igazán olyanok, mint egy uchi deshi. Az utóbbi időben egy tanítvány élt a dojomban -- egy "amerikai stílusú uchi deshi". És amikor elôször az Államokba jöttem, Ikeda Hiroshi töltötte be az uchi deshi szerepét, velem utazva és így tovább. De az idôk és a kultúra nagyon-nagyon különbözik attól, mint amikor O-Sensei tanítványa voltam, és nem vagyok biztos benne, hogy valódi uchi deshi rendszer létezhet továbbra is.

ATM: Egy pillanattal ezelôtt azt mondta, hogy az uchi deshi gyakorlás sokféle szolgálatot is jelent. Mit ért a "szolgálat" alatt? Megjelenni szemináriumokon, eljuttatni a tanítót szemináriumokra, ukemi-t csinálni a tanítónak, összehajtani a tanító hakamáját, hordozni a tanító táskáit -- ilyen dolgokat?

SENSEI: Mindezek elemei a szolgálatnak, de van sokkal több -- mint például kitakarítani a dojot és teát szervírozni a vendégeknek.

ATM: Lehet az uchi deshinek a dojon kívül élete?

SENSEI: Amikor O-Sensei uchi deshije voltam, nem mondhattam, hogy "Sajnálom, Sensei, de randim van." Mint uchi deshi, volt kimenőm, de volt rendszeres napi programom is.

ATM: Elmondaná nekünk hogyan lett uchi deshi?

SENSEI: Amikor rájöttem, hogy uchi deshi akarok lenni, beszéltem Doshuval [Ueshiba Kisshomaru]. Abban az idôben ő nem volt uchi deshi; egy vállalatnál dolgozott a dojon kívül. Az egyetlen uchi deshi Tamura Sensei volt, aki az Aikido tanulmányait három hónappal elôttem kezdte.

Uchi deshi akartam lenni, de megértettem hogy Doshunak ez nem állt módjában -- nem volt annyi jövedelme, hogy gondoskodjon rólam. Kyotoba mentem, és körülbelül három évig Aikidot és más dolgokat tanítottam egy iskolában mozgássérülteknek. Amikor visszajöttem a Hombu Dojoba, várnom kellett még körülbelül további két évet.

Az életemben egy fordulópont volt, amikor uchi deshi lettem. Ha nem váltam volna uchi deshivé, az életem egészen máshogy alakult volna. Amikor uchi deshiként kezdtem, Doshu tartott edzéseket néhány tanítványnak reggel és este. Ma természetesen a szônyeg a Hombu Dojoban teljesen tele van. De azokban a napokban, amikor tíz tanuló volt a szônyegen, Doshu azt mondhatta volna, "Ma hatalmas óránk lesz!"

Nyilvánvaló, hogy O-Sensei és Doshu nélkülözhetetlenek voltak az Aikido kifejlesztésében és elterjesztésében. De meg kell emlékeznünk sok uchi deshi kemény munkájáról és áldozatáról is -- közöttük Tamura Sensei, Yamada Sensei, Kanai Sensei, Sugano Sensei, Chiba Sensei, és mások -- akik lefektették a jelenlegi Aikikai alapjait a Második Világháború után.

Sajnos már nem dolgozunk együtt. De ezek az emberek a testvéreim; azonos háttérrel rendelkezünk.

ATM: Ha visszagondol az uchi deshiként eltöltött éveire, milyen leckékre emlékszik vissza?

SENSEI: O-Senseijel nem csak a szônyegen gyakoroltunk. A szônyegen kívül megtanított nekem mindenfajta dolgot. Ez az amiért megírtam az Aikido és a Természet Harmóniája címû könyvet -- és remélem majd egyszer írok egy másik könyvet arról, amit tanultam O-Senseitôl. Lehetséges hogy még mindig nem értettem meg mindazt, amit mondott, de próbálom. Nagyon szerencsés vagyok, hogy voltak tapasztalataim vele.

Úgy gondolom hogy O-Sensei más uchi deshijei is hasonló dolgokat mondanának a saját élményeikrôl. De néha azt gondolom, hogy a többi uchi deshi az enyémtôl eltérô perspektívából szerezte a tapasztalatokat. Azt gondolom, hogy érdekes könyvet lehetne összeállítani, ami feltárná ezeket a különbözô nézôpontokat. Mindônknek nagyon érdekes emlékeink vannak. Ha meghalunk, elvesznek az emlékeink O-Senseirôl? Sose gondoljon szervezeti különbségekre! Ami értékes, az a mi uchi deshi élményeink.

ATM: Voltak uchi deshijei O-Senseinek a háború elôtt?

SENSEI: Igen, de egy kicsit mások voltak a tapasztalatok a háború elôtt. Másféle uchi deshiket oktatott. Úgy gondolom, hogy sokan közülük gazdag családból jöttek, és sokuk csak rövid ideig volt deshi -- egy vagy két hónapig.

ATM: Van más tradicionális japán mûvészetnek -- a Tea Mûvészetének vagy a Karate-do-nak -- uchi deshi rendszere?

SENSEI: Igen. Mint az Aikidonál, nekik is van oktatási rendszerük, ami nagyon fontos.

A tanítványok a kiválasztott tanulók. Valamilyen módon ôrültek, mivel fel kell áldozniuk magukat tanítóiknak. Például jövedelem nélkül kell élniük.

Amikor uchi deshi voltam, senki sem tudta, hogy mit tartogat számunkra a jövô, de mégis hittünk a jövôben.

ATM: Ön és O-Sensei más uchi deshijei csinálták meg az Aikido jövôjét.

SENSEI: Igen, mi mentünk ki elôször Japánban és aztán más országokba, hogy megalapozzuk az Aikido népszerûségét és elôsegítsük elterjedését. OSensei uchi deshijei közül sokan magokat ültettek el -- természetesen Doshuval együtt -- és most virágzanak ezek a magvak.

Manapság az Aikido nagy népszerûségnek örvend. De kezdetben sokan közülünk, akik keresztülmentek az uchi deshi tapasztalatokon, nagyon nehéz idôket éltek át. Idegen országokba jöttünk, és igyekeztünk elkezdeni újból. Úttörôk voltunk.

ATM: Ön szerint mi történik most az uchi deshi rendszerrel Japánban?

SENSEI: Véleményem szerint az uchi deshi rendszer nem létezik tovább - - nem az a rendszer, amit az uchi deshi társaim és én megismertünk. A mi idônkben máshogy volt.

ATM: Lehetett volna munkája az Aikidon kívül mint tanár vagy mérnök, és O-Sensei más uchi deshijeinek is volt valamilyen végzettsége és tehetsége. De ön ezt választotta. Biztosan nem várta, hogy sok pénzt csinál....

SENSEI: "Milyen jövô van az Aikidoban?", kérdezte a családom. "Nincsen jövedelem, tudod. Mik a garanciák? Vannak más dolgok is, amiket csinálhatsz. Miért az uchi deshiséget választod?" A válasz, azt hiszem az, hogy nagyon erôsen akartam azt az életet amit az Aikido kínált -- az áldozat és a hûség útja. Valószínûleg nem azért választottam az uchi deshiséget, mert gazdag akartam lenni, vagy teljes társadalmi életet akartam élni.

Ma már nagyon kevés ember érti a lélek tisztaságát, a felajánlást, ami létezett azokban a korai napokban. Mindannyian, akik az Aikidot Amerikába és Európába hoztuk, átvergôdtünk a szegénységen és viszontagságokon valamiért, amirôl azt gondoltuk, hogy nagyon fontos. Kicsi dojokkal kezdtük -- kevés tanítvánnyal. Néhányan a saját dojonkban aludtunk. A New York Aikikai és a New England Aikikai még nem épült fel. Nekünk kellett építeni, építeni, építeni. Kinek volt ehhez bátorsága? Csak azoknak az embereknek, akik 100%-ig felajánlották magukat az Aikidonak.

Most sok ember úgy tekinti egy dojo vagy egy uchi deshi program vezetését mint egy pénzcsinálási módot. Megértem hogy más tanítók miért mérgesek emiatt a hozzáállás miatt, és osztom az érzéseiket. A kezdetekkor O-Sensei egyik uchi deshije sem gondolt arra, hogy a dojo célja pénzszerzés legyen. A dojo a gyakorlás kedvéért létezett. Az Aikido üzleti alapokra való helyezése feldühítette azokat közülünk, akik nagyon keményen dolgoztak és olyan sokat áldoztak a pénzkeresés gondolata nélkül.

Most hogy az Aikido népszerû, egyesek elfelejtették a valódi jelentését, és csak pénzt akarnak csinálni. Én azt mondom, ha ez az amit akarnak, akkor menjenek valami más üzletbe.

ATM: Elôzô interjúkban arra buzdította az Aikido tanítókat, hogy tanuljanak managementet és vezessék a dojoikat profi, üzletszerû stílusban. Megváltoztatta az állásfoglalását?

SENSEI: Nem. Az elüzletiesedés nem azonos a profizmussal. Ha valakinek a pénzcsinálás az egyetlen célja, annak a dojoja lehet üzleti siker. De a profizmusnak más, mélyebb jelentése van. Profi Aikido tanítónak lenni az áldozatot hozni, az Aikidot tenni a legmagasabb prioritásúvá, felajánlani magát a mûvészetnek, adakozni kell az Aikido filozófiájának.

Azt gondolom, hogy az Aikido iskoláknak van egy hasonló funkciója, mint a kolostoroknak, és hogy az Aikido tanítók olyanok mint a szerzetesek vagy lelkipásztorok. Hány ember épít templomot, hogy pénzt csináljon?

ATM: O-Senseinek és Doshunak voltak uchi deshijei, hogy segítsék ôket az erôfeszítéseikben. Ha most az emberek fel akarják ajánlani magukat az Aikidonak, nincs szükségük hasonló támogatási rendszerre?

SENSEI: Most valaki olyanról beszél, aki mondjuk egy shodan? Ha egy ezen a szinten álló tanító indít programot bentlakó tanítványok számára, és uchi deshi programnak neveznénk, az egy vicc volna.

ATM: De ha egy sokkal haladóbb szinten levô tanító akar ma uchi deshi programot indítani, van valami ami megakadályozhatja ôket ebben?

SENSEI: Egy uchi deshi rendszer indítása ma az Államokban nagyon nehéz volna, majdnem lehetetlen. Itt, ha egy sensei azt mondja egy tanítványnak hogy takarítson ki valamit, a tanítvány megkérdezhetné "Miért?" Még azt is mondhatná a tanítvány, hogy "Hé, nem vagyok én rabszolga!" Az amerikai kultúra nagyon eltérô a japán kultúrától. Tehát a rendszernek is különbözônek kellene lennie.

Mint ahogyan már mondtam, a régi rendszernek nem volt gazdasági oldala.

És az embereknek ma a mentalitása is más. Például már a japán fiatalok sem értik a sempai / kohai kapcsolat jelentését. Azok a fogalmak egy nagyon különbözô kultúrából jönnek.

És a mai tanítványoknak nincs türelme vagy elszántsága. Tegyük fel, hogy egy modern tanítvány talál egy tanítót, akit jónak gondol és felajánlja magát a tanítónak. Ha a tanító egy napon megharagszik, a tanítvány otthagyná ôt örökre.

Ha egy amerikai O-Sensei uchi deshije lett volna, nem tartott volna ki néhány napnál tovább.

ATM: Hajlamosak vagyunk úgy gondolni O-Senseire, mint egy aranyos öreg fickóra. Haragudott ô meg az uchi deshijeire?

SENSEI: Nagyon tiszta emlékeim vannak O-Senseirôl, amikor mérges volt rám. Nem voltam elég okos/ügyes; a többi uchi deshi sokkal okosabb/ügyesebb volt. Így aztán úgy tûnik többször haragudott meg rám mint rájuk.

ATM: Az elôzôekben felsorolt néhány okot, amiért nehéz volna ma uchi deshi programot indítani az Államokban. Arra utalt ezzel, hogy adjunk fel teljesen minden ilyenfajta elképzelést?

SENSEI: Nem. Van valami az uchi deshi rendszerben amit nagyon fontos megôrizni. Ebben az egy esetben tanulhatnák az emberek a mûvészetet tanoncként a tanítónál Amerikában és Európában. Például, az emberek tanoncként megtanulhatnának hegedût csinálni egy hegedûkészítô mesternél. A hagyományos oktatásban a profizmus a tanítványi rendszerbôl jön -- az uchi deshi rendszerbôl.

ATM: Ha a hagyományos uchi deshi rendszer nem felel meg a mi korunknak és kultúránknak, milyen oktatási rendszer felel meg? Mit kell tennünk, hogy elôsegítsük a profizmust a modern amerikai Aikidoban?

SENSEI: Nem vagyok benne biztos -- de még mindig azt hiszem, hogy az Aikido jövôje az olyan profi Aikido tanítók létezésétôl függ, akiknek nem csak technikai tudásuk van. Az Aikido folytatódásához a tanítóinak alkalmasaknak kell lenniük ugyanolyan helyzetben kommunikálni, mint a profiknak a politikában, tudományos körökben, és az üzleti életben. A múltban a technikai jártasság elegendô volt, de az idôk megváltoztak. Most egy Aikido shihan tekintélyének egyenrangúnak kell lenni egy egyetemi professzoréval -- vagy még nagyobbnak.

Habár az Aikido alapvetôen harcmûvészet, ez nem csak harcmûvészet. Mint egy Budo, kapcsolatban van a filozófiával, az emberek egymáshoz való viszonyával, a társadalommal, és ezek környezetével. Ez az, ahogyan én értelmezem. Harcmûvészetek technikáit ismerni az csak behatárolt érdeklôdés. Az emberek tudni akarják hogyan bánjanak másokkal, hogyan vezessék az üzletüket, és így tovább.

Véleményem szerint egy uchi deshi rendszer nem csak olyan emberek számára van, akik épp most jöttek ki a középiskolából, vagy fôiskoláról. Volt uchi deshiként úgy gondolom, hogy az egyénnek elôször valami más foglalkozást kell ûznie, hogy legyen perspektívája. Döntô az ilyen jellegû tapasztalat -- munka, másokkal való érintkezés, irányítás. Nagyon veszélyes volna egy középiskolás gyerekbôl, vagy egy egyetemista diákból hivatásos Aikido oktatót csinálni. El tudja képzelni, hogy egy középiskolás gyerekbôl hirtelen sensei lesz? Egy tanítónak szükséges, hogy legyenek ismeretei a mindennapos életrôl.

Nem vagyok biztos benne, hogy kellene ma uchi deshi rendszer Amerikába. Ez egy Japántól különbözô kultúra, és más megközelítés szükséges. Mégis, az Aikidonak igenis szüksége van valamiféle profi oktatásra, hogy felvirágozhasson a jövôben.

ATM: Ahogy Ön mondta, egy uchi deshi rendszernek a megfelelô tanítványokon kívül szüksége van a megfelelô oktatókra is.

SENSEI: Igen. O-Sensei vagy Doshu csinálhatna uchi deshi rendszert, de én nem. A tanítónak vállalnia kell a felelôsséget a tanítványai megélhetéséért. Én nem tudok támogatni 10 tanítványt.

Nagyon szerencsés voltam, hogy megtaláltam O-Senseit és Doshut. A tanítóim nagyon remek emberek voltak. Ha kellemetlen tanítóim lettek volna, sose lettem volna uchi deshi. Tanultam judot és más harcmûvészeteket, és érdekesnek találtam ôket -- de sosem éreztem elhivatottságot, hogy uchi deshi legyek azokban a mûvészetekben.

ATM: Amikor a mai Aikido világra tekint -- a szervezetek szaporodása, versengés, stb. -- mit gondol, mivé fog válni az Aikido a jövôben?

SENSEI: Sokan teszik fel nekem ezt a kérdést. De az Aikido jövôje nem az én problémám. Ez a maguk problémája. Mit gondol?

Sok Aikido szervezet van az Államokban, de a gyökereik ugyanazok. Mind visszavezethetô a Hombu dojora, és sokuknak O-Sensei uchi deshije a shihanjuk.

Mi -- a shihanok -- végül is el fogunk tûnni. Akkor jön el az önök ideje. Tehát meg kell tanulniuk hogyan vegyenek részt egy pozitív politikai folyamatban.

Kritizálják az Aikido szervezeteket vagy csoportokat, de hogyan tudnának sokan együttdolgozni nélkülük? Tegyük fel, hogy a különbözô tanítók "helyi királyok" volnának -- egy Dél-Kalifornia Királya, egy másik Észak- Kalifornia Királya, egy másik Chicago Királya, megint másik Florida Királya. Mit tudnánk akkor tenni?

Az amerikai Aikido sohasem fog egy szervezetben egyesülni, de még mindig lehet egy áthidaló csoport, vagy szervezet, mint mondjuk az Államok Tudományos Akadémiája. Ilyenfajta laza struktúra lehetséges volna. Ilyen struktúrán keresztül cserélhetnénk egymással és harmonikusan boldogulnánk, és ez a cél.

ATM: Egy nem-partizán Aikido magazin szerkesztôjeként saját tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy egy ilyen struktúra felállításához nagyon jó diplomáciai képességekkel rendelkezô emberekre lenne szükség.

SENSEI: Igen. Valami hasonló felállítása sok bölcsességet, türelmet, és bizalmat követelne meg. Nagyon nehéz különbözô embereket összehozni, és egy békés társaságot építeni -- nagyon nehéz. De az Aikido nem filozófia, hanem bizonyos filozófiai elvek gyakorlati alkalmazása a valóságra, a rendszerre. És ez áldozatot és kemény munkát követel meg.

Tisztázni akarom hogy én magam nem akarok semmilyen politikával próbálkozni. Az én küldetésem, hogy fogadjam és tanítsam a következô generáció tagjait, ahogy O-Sensei tette velem is -- továbbítani O-Sensei ajándékát a következô generációnak. A szervezés nem az én feladatom. Az a kérdés, hogy az Aikidos emberek hogyan jönnek össze, a következô generációnak szól.

ATM: Önnek tehát az a véleménye, már hogy sikeresen válaszoljuk meg a kérdést, hogy a következô nemzedék tagjainak egy olyan széleskörû nevelésre lesz szüksége, ami túlmutat a hagyományos Aikido tanításokon.

SENSEI: Igen. Néhány politikus nem ért a környezetvédelmi problémákhoz, és néhány üzletember nem ért a pszichológiához. De az ilyen szûk specializálódás nem mûködôképes. Ezért álmodom arról, hogy az Aikido tanárok még tovább fejlesztik képességeiket.

A technika természetesen fontos, de az Aikido oktatóknak nem kellene olyan sokat aggódniuk a technikai képességek miatt. Többet kellene gondolniuk a személyiség fejlesztésre, a személyi képességre, és a pozitív politikai megközelítésre. Olyan dolgokat is figyelemmel kellene kísérni, mint a management, biztonság, és társadalom.

Álmom, hogy megváltoztassam az Aikido oktató image-ját. Néhányan a harcmûvészetekben már nagyon közel állnak ahhoz, hogy törvényenkívülivé váljanak; ez borzasztó dolog. De azt akarom, hogy az Aikido oktatókat úgy ismerjék, mint igazi szakembereket, embereket valódi látóképességgel, embereket, akinek szerepe van a társadalomban.

A múltban a templomok összehozhatták az embereket, de most hajlamosabbak arra, hogy elválasszanak minket. A muzulmánok nem sûrûn járnak keresztény templomba, és a keresztények nem sûrûn járnak zsidó templomba. Amikor különféle emberek laknak ugyanabban a városban, hol jöhetnek össze? Csak az Aikido dojoban. Az Aikido dojoban különbözô háttérrel rendelkezô emberek jönnek közösen valamit keresni. Így tehát nem adhatjuk fel az Aikido musubi elvét -- az egységesítés elvét. A mai társadalomban az Aikido valami egyedülállót és értékeset kínál.

 


Aikido Today Magazine
PO Box 1060
Claremont, CA 91711-1060
(phone) 909-624-7770
(orders) 800-445-AIKI
(fax)909-398-1840
atm@aiki.com
http://www.aiki.com/
Hungarian Translation: Copyright © 1997, Péter Matkó.

 

 

Aikido Arts © 2008-2015 - Minden jog fenntartva.